4. fejezet - a vége vagy a kezdet?
" a történetnek a vége lenne, vagy a kapcsolat csak most kezdődhetne?
Elkezdtem gondolkozni ezen a mondaton, hogy: "szeretne még velem találkozni"! De ha még sem? Akkor mi lesz? Akkor csak az az édes mosoly marad meg belőle? Nem szeretném elfelejteni. Haza értem:
- Sziasztok! Na? Milyen volt? Mi történt? - kérdezősködött Anyu
- Jó volt.
- Csak? Semmi egyéb?
- Mmm... fáradt vagyok
- Akkor menj aludni, késő van!
- Jó, oda készültem, csak leveszem a pulcsit a sapkát és a cipőmet!
- Mario és haza is kísérted? - csodálkozott Anyu
- Igen! Vigyáztam rá!
- Akkor jó, köszi, látom fáradt vagy, nyugodtan menj haza! Hello!
- Sziasztok! - köszönt el Mario.
- Szia
Köszöntem neki én is, majd gyorsan a szobámba mentem, és amíg átöltöztem a pizsamámba, már nem az a kérdés gyötört, hogy mi lesz ha mégsem találkozunk többé? Hanem az hogy hogyan. Ő egy sztár, biztos nem találom meg az interneten a telefon számát, mert ha rajta lenne, minden rajongó hívogatná őket! És ő? Még a nevemet se tudja! Francba! Nemsokára Los Angeles-be utaznak! Na jó, "kellemes" estém volt, alig aludtam emiatt valamit. Várjunk, Mario hogy érte el a fiúkat hogy koncertezzenek nála? Hm... rohanok!! Mario? Hol van? Iroda? Megnézem, a kis munka mániás! Gyorsan befutottam, a kávézó irodájába, és:
- Mario!
- Igen? - kérdezett vissza! Itt van? Dolgozik? Mi?
- Ilyenkor dolgozol? Tegnap is rengeteget ültél idebent!
- Dolgozom, mert kell! De te miért nem alszol? Tegnap sokáig fent voltál!
- Nem tudtam aludni! Na, mind egy, de ugye tudod a Jedward telefon számát?
- A menedzserükét, igen!
- Csak az övét? És szerinted így tudnék a fiúkkal beszélni?
- Nem hiszem!
- Miért nem?
- Mert azt hiszik zaklatni hívod őket!
- Pedig nem is!
- Hát ezen nem tudunk változtatni! Védik a fiúkat, ez a dolguk!
- Azért mégis felhívom, hátha...
- Hívd, de nem hiszem hogy tudsz beszélni velük - adta oda nekem a telefonját - Joe Tiren néven van mentve!
- Aki nem is próbálkozik, az nem is nyerhet - mondtam, és elkezdtem keresni a nevet - Joe Tiren a menedzserük ugye?
- Igen - mondta.
- Oké, akkor hívom!
Pittyegett a telefon hogy jelzi, hogy hívja... vártunk vártunk, majd hirtelen felvette valaki, nekem meg összeugrott a gyomrom, és akaratlanul is, de elmosolyodtam!
- Haló? Joe Tiren!
- Florence March - mutatkoztam be remegő hangon.
- Ki az? - kérdezte valaki a telefonból, gondolom Joe-nak szánta a mondatot, hogy: ki az, és a hangból kihallottam John vagy Edward hangját, nem tudom megkülönböztetni.
- Florence March - kiabálta a menedzserük, és a telefonból a név ismétlése után csodálkozás meg néhány "mi?" következett - elnézését kérem!
- Semmi baj - szerencséjük hogy még ilyen megbocsátó vagyok :) - azért hívtam, hogy lehetséges-e hogy beszéljek a Jedward-el?
- Maga egy rajongó? Mert akkor sajnos nem adhatom őket! - aztán néhány "neee" meg "ne tedd le" hangot hallottam, de már késő volt, kinyomott! - Igazad volt! Letette - szomorkodtam.
Megigazítottam a sapkámat, és elindultam az apartanunk felé. Még meg se néztem a fotókat amiket tegnap készítettem. Ott volt a Johnnal készült kép is, elkezdtem sírni. Az a baj, hogy egy ilyen helyzetben nem lehet mit csinálni! Tehetetlen vagyok, se ő se én nem tudjuk megoldani! Aztán megpróbáltam nem rá gondolni és föltenni a még normálisnak kinéző fotókat. Aztán megnéztem a Jedward twitterjét, egy új bejegyzést írtak:
" Bárcsak megtalálnálak, akárhol is vagy, mert hiányzol "
Írta ki valamelyikőjük, és én is szívesen ezt üzenném nekik. De nem csinálhatok semmit. De sajnos mennem kiellett az "izgalmas" foglalkozásra a szüleimmel, a Dublini wax múzeumba, ahol mindenféle viaszbábuk vannak... hírességekről, rajzfilm figurákról. Úgyhogy mennem kellett, már vagy 50-szer láttam mindegyiket, de nem baj, miért is ne nézzük meg újra? Nem értem a szüleim logikáját.... pont ilyen stresszes helyzetben kell viaszbábukat csodálni? Aztán eszembe jutott hogy nincs sok időm cselekedni hogy találkozzak Johnnal, mert ők mennek Los Angeles-be, de én meg viszont megyek vissza Angliába... gáz helyzet, ők az egyik irányba, én meg a másikba utazok. Éppen Harry Potter viaszfigurájánál "csodálkoztunk" amikor megcsörrent a telefonom, egy eddig még el nem mentett számot írt ki...
- Halló, ez itt Florence March telefonja. Igen? - kérdeztem illedelmesen (vagyis próbáltam annak tűnni)
Aztán jött az ő bemutatkozása, és el sem hiszem hogy hogy, de beleszólt az, akit egy ideje várok hogy szóljon bele a telefonba, és jelentkezzen, mert megőrülök, ha nem beszélhetek vele!!! És beleszólt, pont ő:
- Szia, John Grimes vagyok... csak azért hívtalak mert.......
Remélem tetszett ez a rész is, írjatok komikat ha tetszett, vagy véleményezzétek, most már ki vannak írva a szereplők képpel, a könnyebb elképzeléshez, szavazni is lehet hogy Florence kivel jöjjön össze, mert ti is alakíthatjátok a sztorit, csak rajtatok múlik mit szeretnétek itt olvasni, lassan új szavazások is indulnak majd az oldalon! :)
- Mario!
- Igen? - kérdezett vissza! Itt van? Dolgozik? Mi?
- Ilyenkor dolgozol? Tegnap is rengeteget ültél idebent!
- Dolgozom, mert kell! De te miért nem alszol? Tegnap sokáig fent voltál!
- Nem tudtam aludni! Na, mind egy, de ugye tudod a Jedward telefon számát?
- A menedzserükét, igen!
- Csak az övét? És szerinted így tudnék a fiúkkal beszélni?
- Nem hiszem!
- Miért nem?
- Mert azt hiszik zaklatni hívod őket!
- Pedig nem is!
- Hát ezen nem tudunk változtatni! Védik a fiúkat, ez a dolguk!
- Azért mégis felhívom, hátha...
- Hívd, de nem hiszem hogy tudsz beszélni velük - adta oda nekem a telefonját - Joe Tiren néven van mentve!
- Aki nem is próbálkozik, az nem is nyerhet - mondtam, és elkezdtem keresni a nevet - Joe Tiren a menedzserük ugye?
- Igen - mondta.
- Oké, akkor hívom!
Pittyegett a telefon hogy jelzi, hogy hívja... vártunk vártunk, majd hirtelen felvette valaki, nekem meg összeugrott a gyomrom, és akaratlanul is, de elmosolyodtam!
- Haló? Joe Tiren!
- Florence March - mutatkoztam be remegő hangon.
- Ki az? - kérdezte valaki a telefonból, gondolom Joe-nak szánta a mondatot, hogy: ki az, és a hangból kihallottam John vagy Edward hangját, nem tudom megkülönböztetni.
- Florence March - kiabálta a menedzserük, és a telefonból a név ismétlése után csodálkozás meg néhány "mi?" következett - elnézését kérem!
- Semmi baj - szerencséjük hogy még ilyen megbocsátó vagyok :) - azért hívtam, hogy lehetséges-e hogy beszéljek a Jedward-el?
- Maga egy rajongó? Mert akkor sajnos nem adhatom őket! - aztán néhány "neee" meg "ne tedd le" hangot hallottam, de már késő volt, kinyomott! - Igazad volt! Letette - szomorkodtam.
Megigazítottam a sapkámat, és elindultam az apartanunk felé. Még meg se néztem a fotókat amiket tegnap készítettem. Ott volt a Johnnal készült kép is, elkezdtem sírni. Az a baj, hogy egy ilyen helyzetben nem lehet mit csinálni! Tehetetlen vagyok, se ő se én nem tudjuk megoldani! Aztán megpróbáltam nem rá gondolni és föltenni a még normálisnak kinéző fotókat. Aztán megnéztem a Jedward twitterjét, egy új bejegyzést írtak:
" Bárcsak megtalálnálak, akárhol is vagy, mert hiányzol "
- Halló, ez itt Florence March telefonja. Igen? - kérdeztem illedelmesen (vagyis próbáltam annak tűnni)
Aztán jött az ő bemutatkozása, és el sem hiszem hogy hogy, de beleszólt az, akit egy ideje várok hogy szóljon bele a telefonba, és jelentkezzen, mert megőrülök, ha nem beszélhetek vele!!! És beleszólt, pont ő:
- Szia, John Grimes vagyok... csak azért hívtalak mert.......
Remélem tetszett ez a rész is, írjatok komikat ha tetszett, vagy véleményezzétek, most már ki vannak írva a szereplők képpel, a könnyebb elképzeléshez, szavazni is lehet hogy Florence kivel jöjjön össze, mert ti is alakíthatjátok a sztorit, csak rajtatok múlik mit szeretnétek itt olvasni, lassan új szavazások is indulnak majd az oldalon! :)
